Onnantól van meg, hogy valami miatt letartóztatnak és börtönbe visznek (előtte levő rész már homály), de tudom, hogy jogtalanul. A börtön egy plázára hasonlít, ahol egy 40-es nő a főnök, aki megmondja, hogy letelt-e a büntetés. Nem tudom pontosan meddig akarnak ott tartani, hogy most pár nap vagy 11 hét, vagy évek.
Később álmomban még zavart is, hogy akkor most mit mondok melóhelyen, hogy hol voltam, meg ezt mire lehet kivenni :) . Szóval betereltek a pláza-börtönön belül egy belsőstrandszerű helyre. Zene, sátrak, büfék, medencék. Ott tobzódtunk, én kerestem a menekülés útját, mert nem akartam meghatározatlan ideig ott lenni. Egyik lány egy viszonylag rejtettebb sarokban megmutatta, hogy az egyik panelt el lehet húzni és ott ki lehet szökni, csak egy nagy akna volt közvetlenül mögötte, amiből sajtoló gép hangja jött fel. A csaj már el is tűnt a panel mögött, nem tudom mi lett vele, én átugrottam az aknát és egy ilyen csúnya, gyári részlegbe kerültem, pár gépolajos, kábeles folyosó után már a szabadban voltam. Lábamon nem volt cipő, csak zokni, és rengeteg rendőr volt a környéken. Izgultam, hogy kiszúrják, hogy csak zokniban vagyok és rájönnek, hogy kiszöktem, ezért szépen, nyugodtan visszasétáltam a plázabörtönbe, hogy most már tudom, hogyan lehet kijutni, de akkor felkészülök rá jobban. A plázabörtönben pedig éppen egy rakás lila abroncsos ruhás lány várakozott, őket valami bálról hozták be, hogy börtönbe kerüljenek.
Onnan már mentem is, valami miatt New Yorkba akartam jutni. Először egy ilyen régi, sárga iskolabusszal mentünk. Éjjel volt, egy emelkedőn mentünk. Hátranézve láttam, ahogy a Hold szikrákat vet, majd hirtelen gyorsan összezsugorodik és eltűnik. Felkiáltottam, hogy mi a fasz volt, és ezt körülöttem páran értették: kiderült, hogy magyarok. Majd ők Bronxnál leszálltak, fekák szálltak fel, helyiek, rendes amerikaiak, de nagyrészt üres volt már a busz, kicsit izgultam miattuk, de nem lett baj.
Aztán egy hajóval mentem tovább, ami a partnál már egy világoskék műanyag padlójú pavilon volt. Ebbe a padlóba, amíg még nem szilárdult meg, emberek írtak az ujjukkal. Amit én megnéztem közelről az egy olasz felirat volt, ("Vive blabla 1994"), amiről tudtam, hogy egy olasz katolikus plébániára utal, aminek megörültem, hogy vannak itt keresztények Európából. Aztán felment a rakpartra egy lépcsőn, majd sokat mentem felfelé, felértem egy dombra és hátra néztem, hogy lássam a várost. Euforikus állapotot éreztem, nagyon feldobódva ébredtem, annyira jól nézett ki: hatalmas város volt, a kép közepén egy óriási méretű, modern, a magyar Parlamentre emlékeztető forma, a nagy kupola előtt egy óriási kör alakú felvonóval; előtte szintén hatalmas piros és kék lakóház. Az egész gigantikusnak tűnt. Valamit motyogtam is róla és megjegyezték páran, hogy "Ja, elsőre látja...".
Aztán (vagy pont előtte) már egy new york-i szobában voltam. Bejött a szobába a barátnőm és megkérdezte, hogy jó-e a mai összeállítása, ami a következő volt: fekete keretes szemüveg, szőke göndör haj, aminek az arc felé eső része lila volt és egyenes. Megjegyeztem, hogy jó, és látszik rajta, hogy egy idegen országban élünk, ahol ezt elfogadják, vagy nem róják fel, vagy ilyesmi.